Sziasztok!
Meghoztam az utolsó részt. Már csak az epilógus van hátra, amit valamikor a
hét vége felé fogok feltenni. Remélem tetszeni fog és elmondjátok majd a
véleményeiteket, amikor befejeződik a blog.
Köszönöm a bíztatásokat és az olvasókat!
Jó olvasást!
Ölellek Titeket!
-------------------------------------------------
Madison Clarck
Ahogy beérünk az erdőbe, egyből megcsapja az orrom hideg, friss levegő, amit lassan több mint egy éve nem éreztem. Ahogy az ismerős úton haladunk felfelé és oldalra pillantok, felfedezem a mi titkos helyünkre vezető utat.
A fiúk nem tudnak róla, ez Harryvel a mi közös kis titkunk maradt és az is fog lenni, míg csak élünk.
Andy halála után kaptam meg a kulcsot a kis házikóhoz még Filiptől. Oda menekültem, amikor úgy érzetem, hogy egyedül kell lennem. Ott olvastam el a levelet, amit nekem írt, de a legfontosabb, ott találtunk újra egymásra Harryvel. Mindketten tudtuk, hogy nem helyes úgy együtt lennünk, hogy közben neki ott van Cara, de nem törődtünk vele. Együtt akartunk lenni és így is tettünk. Teljesítettük Andy kérését.
Harry hírtelen vágódik le mellém, majd húzza lábaim az ölébe. Vigyorogva néz rám, majd húz közelebb magához. Fejem a vállára hajtom és hallgatni kezdem a szívverését, ami pont olyan szabálytalan, mint az enyém. Az egész szobát csak egy gyertya világítja be, mivel a viharnak köszönhetően kiment az áram, de ebben a percben ezt egy csepet sem bánom. Talán, ha egyedül lennék, de nem így van. Itt van mellettem az a személy, aki a világon a legtöbbet jelenti nekem. Mellette képtelen vagyok félelmet érezni.
Keze a pólóm alá téved, majd lágyan simogatni kezdi a bőröm. Csillogó szemekkel néz le rám, én pedig mosolyogva emelem az arcom közel az övéhez, majd érintem össze ajkaink.
Alsó ajkába harapok, mire ő morogva dönt hátra a kanapén. Pontosan tudom, hogy mivel lehet őt az őrületbe kergetni és úgy döntöttem, hogy ma pontosan ezt fogom vele csinálni. Kezem a hajába téved, míg a másikat a pólója alá dugom. Lassan haladok fel a gerincén, amitől az izmai megfeszülnek. Ám amikor az ajkamról áttér a nyakamra, körmeimet bőrébe vésve húzom végig rajta, amit ő egy mély morgással díjaz.
- Ugye tudod, hogy most nem szabadulsz tőlem. - morogja a nyakamba.
- Nem is állt szándékomba, megszabadulni tőled. - szisszenek fel, mivel egyre keményebben szívja a bőröm. - Ne hagyj rajtam nyomokat.
- Már késő. - vigyorog rám. - Mindenkinek tudnia kell, hogy csak az enyém vagy. - néz elsötétült szemeivel az enyémekbe. - Csak az enyém.
- Szerintem már nincs olyan ember a világon, aki nem tudna róla. - nyugtatom meg. - Annyiszor kijelentetted már, hogy az hihetetlen.
- Csak mert ennyire szeretlek. - suttogja az ajkaimra, majd erősen nyomja rá a sajátját, miközben ágyékát is hozzám dörgöli.
Nyelve vadul tör be a számba, majd indul felfedező útra a számban. A szobát zihálásunk tölti be, meg az eső kopogása. Lábaim a derekára kulcsolom, ezzel is közelebb húzva magamhoz. Egyik kezével a csupasz combom simítja a másikkal pedig mellettem támaszkodik.
Az érintése alatt égni kezd a bőröm. Tudom hozzászokhattam volna már az évek során, de még a mai napig sem vagyok képes rá és valamiért úgy érzem, hogy ez sosem fog másképp lenni. Talán pont ez a különleges bennünk, hogy nem tudjuk megszokni a másik érintését. Harry tisztában van azzal, hogy mit vált ki belőlem minden egyes érintésével, ahogy én is így vagyok ezzel.
Az izmai még mindig megfeszülnek, majd szép lassan elernyednek kezeim alatt. Mivel a kanapé le volt nyitva, nem volt nehéz változtatni a helyzetünkön. Harry egy fordulattal elérte, hogy a csípőjén üljek. Vigyorogva néz a szemeimbe, majd azt suttogja nekem, hogy azt tehetek vele amit csak akarok.
Ajkamba harapva hajolok közelebb hozzá, majd nyomok egy csókot a mellkasára ugyanis pár perccel ezelőtt lekerült róla a pólója. Lassan felemelkedek róla, majd a tenyereimet tapasztom a mellkasára, mikkel simogatni kezdem kidolgozott testét.
Az arcára nézek, de az ő szemei már nincsenek nyitva, ami engem mosolygásra késztet, hiszen azt jelenti, hogy tetszik neki, amit csinálok vele. Arcom közel helyezem az övéhez, mire szemeit résnyire nyitja. Ajkait benedvesíti én pedig le is csapok rájuk. Kezeit a csípőmre vezeti, majd lassan tolja felfelé a rajtam levő pólóm, ami egyik pillanatban még rajtam van a másikban pedig már nélküle ülök rajta.
- Annyira gyönyörű vagy. - morogja. - Te vagy a legszebb lány, akivel valaha találkoztam. - ül fel, majd nyom egy csókot a vállamra, miközben egyre feljebb és feljebb halad.
- Akkor bizonyítsd be nekem, hogy én is elhiggyem, amint mondol. - suttogom halkan.
Szemeiben vad vágy csillan fel, mire én ismét alatta találom magam. Kezeivel lefejti a vállaimról a pántokat, majd a hátam mögé nyúlva kapcsolja ki melltartóm és szabadít meg tőle. Vigyorogva hajol le, majd nyom egy csókot a kulcscsontomra, mire szaporábban kezdem venni a levegőt ugyanis tudom, hogy mi következik.
Kezeivel az oldalam simogatja, míg meg nem találja a mellem, amit gyengéden megmarkol, belőlem ezzel egy nyögést kiváltva. Sosem felejtem el, hogy azt mondta nekem még az elején, hogy senkiből sem váltott ki még ilyen hamar nyögéseket. Tudom, hogy ő ezt bóknak szánta, nekem viszont kicsit rosszul esett, hiszen ezzel csak arra emlékeztetett, hogy neki nem csak én voltam, míg nekem csak ő volt.
De kezeinek köszönhetően, hamar kiverem a fejemből a gondolatot és csak arra tudok összpontosítani, hogy mit művel velem.
Érzem, ahogy az alhasam lassan görcsbe rándul, ami annak a jele, hogy egyre közelebb és közelebb kerülök a csúcshoz. Ezt az érzést pedig csak fokozta, amikor nadrágomba dugta a kezét. A mellkasom gyorsan mozog, ő pedig végig engem néz miközben kezével lassan simogatni kezdi forró pontomat.
- Látom már készen állsz rám. - suttogja a fülembe szenvedélyesen.
Te jó ég! Hogy jutottam el én ide? Basszus, nagyon remélem, hogy senki sem vett semmit sem észre rajtam. Mivel Harry elmondásai szerint elég furcsán viselkedem, amikor az emlékek magukkal ragadnak. Bele se akarok gondolni, hogy viselkedhettem ebben a perben.
- Látom, megint messzire kalandoztál. - suttogja a fülembe. - Most éppen mikorra mentél vissza?
Teljesen elvörösödöm. Legszívesebben ebben a percben eltűnnék a Föld felszínéről. Csak abban tudok reménykedni, hogy Soph és Liam semmit sem vett észre. Félve pillantok Harryre, aki pimaszul vigyorog vissza rám. A combomon lévő keze simogatni kezdi a bőröm, amivel egyáltalán nem segít a helyezettemen.
- Semmit sem sejtenek. - suttogja, mire én megkönnyebbülten sóhajtok fel. - De nekem igen hamar feltűnt, hiszen megfeszültek az izmaid, ami azt jelenti, hogy élvezted, amit veled tettem. - csókol a nyakamba.
- Fejezd be ezt. - kérem halkan. - Nem vagyunk egyedül, már éppen az is elég volt, amire alig pár perce visszagondoltam, nem kell még ezt is csinálnod.
- Igazad van, még van időm, ugyanis hosszú az este. - neveti el magát, de a zenének köszönhetően a többiek nem hallották meg.
Szükségem volt pár percre mire összeszedem magam. Természetesen Harry nem könnyítette meg a dolgom, de hát mit is vártam tőle, hogy majd hagyni fogja, hogy mindenen csak úgy túltegyem magam?! Természetes, hogy nem.
- Harry, szerinted milyen lesz Diana? - kérdi Liam, hátra pillantva.
- Hát. - gondolkodik el a mellettem ülő személy. - Szerintem ártatlan lesz és olyan, mint Niall csak lányban. - neveti el magát.
- Csak úgy emlékeztetnélek rá, hogy rólam is azt hittétek, hogy ártatlan vagyok, mint ahogy Liamet képzeltétek, de mára gondolom rájöttetek, hogy ez nem így van. - szólal meg Soph.
- A fiúknak általában nem jó a megérzésük nem igaz? - nézek rá.
- De teljesen igazad van. - bólint rá. - Minden lányt külsejéről ítélnek meg aztán pedig rájönnek, hogy egyáltalán nem olyanok, mint amilyennek ők elképzelték őket.
Természetesen a fiúk egyből letagadták, de mindhiába hiszen ismerjük őket. Pontosan tudjuk, hogy ezt csináljak, ami rájuk nézve nem nagy dolog, hiszen nagyon kevésen vannak, akik nem a külsőt nézik. Természetesen a lánynak is szépnek kell lenni, de nem arról kell eldönteni, hogy randizni akarok-e vele vagy sem, hanem a belsejéről. Ha kedves, segítőkész és szép is akkor ő maga az álom, ám ma szép, de közben buta az már nem a legjobb...
Fél óra múlva Liam leparkolt a ház előtt, ahol a többiek már vártak ránk. Én pedig, amint kiszálltam a kocsiból egyből megpillantottam azt a személyt, akivel eddig még nem volt esélyem találkozni.
Mosolyogva néztem végig rajta. Szép hosszú, barna haj, csodás alak és aranyos arc. Ahogy a többiekkel ismerkedik elégé visszahúzódottnak tűnik, de biztos vagyok benne, hogy ez nagyon hamar változni fog. Bár azt egy szóval sem említem, hogy a fiúk ebben segíteni fognak neki, de a lányok biztosan. Ha Sophiát is sikerült megtörnünk, akkor vele sem lesz ez másképpen.
- Szia. - mosolygok rá. - Mad vagyok és nagyon örülök, hogy megismerhetlek.
- Helló, Diana. - mutatkozik ő is be. - Én is örülök, hogy megismerhetlek és gratulálok. - pillant a hasamra, amit én egy mosollyal köszönök meg.
- Mielőtt még részese lennél, szeretném tudatni veled, hogy valószínűleg a fiúk kötekedni fognak veled, de nem kell velük törődni, ha túlmennek a határokon, csak szólj nekünk és mi majd beszélünk velük. - mutatok a lányokra.
- Hé, Mad ez nem ér! - nevet fel Zayn. - Így már nem lesz olyan vicces.
- Szerintem te jobban tennéd, ha senkivel sem szórakoznál Zayn! - néz rá szigorúan Pez.
- Értettem. - öleli magához barátnőjét, majd indulnak meg befelé.
- Nagyon aranyos a barátnőd. - jegyzem meg Niallnek, aki mosolyogva ölel magához. - Biztosan hamar beilleszkedik majd.
- Nem olyan ártatlan ő, mint amilyennek látszik. - neveti el magát a szőkeség.
Mindannyian felvittük csomagjainkat a szobába. Mondhatnám azt is, hogy az út elfárasztott, de nem így történt. A tudat, hogy együtt tölthetünk egy kis időt úgy, hogy nem kell attól tartanunk valaki lefotóz minket és megismerhetjük Niall barátnőjét energiával töltött fel.
- Szóval elárulod végre, hogy mire emlékeztél vissza? - jelenik meg a hátamnál Harry.
- Szerintem sejted. - fordulok vele szembe. - Emlékszel a helyünkre? - bólint. - Na akkor gondolj vissza az ott töltött utolsó napunkra és rögtön leesik.
- Arra a viharos éjszakára. - vigyorog rám. - Az volt az egyik kedvenc ott töltött estém. - húz közelebb magához.
- Vajon miért is? - forgatom a szemeim. - Sosem változol. - kuncogok fel. - De tudod mit - hajolok a füléhez - nekem is az volt az egyik kedvenc ott töltött estém.
- És melyik volt a másik? - kérdi mély hangon.
- Amikor utánam jöttél. - nézek a szemébe. - Az az a nap, amit soha az életbe nem fogok elfelejteni, mivel azon a napon változott meg teljesen az életem.
- Nekem pedig azon a napon lett teljes. - lehel egy csókot az ajkamra.
Mire lementünk már mindenki a nappaliban foglalt helyet, egymáshoz bújva és takarót terítve magukra. Mosolyogva néztem végig rajtuk, hiszen most végre teljes a csapat, már mindenki itt van. Sőt még két olyan személy is, akit még senki sem ismer, de ez már nem lesz sokáig így.
- Mi folyik itt? - kérdem mosolyogva.
- Úgy döntöttünk, hogy nosztalgiázunk kicsit. - válaszol Louis. - Elmeséljük életünk történetét és közben pedig Diana is megismer minket, meg persze mi is őt, hogyha így szeretné.
- Ti miért vagytok ennyire visszafogottak? - kerekednek el a szemeim. - Talán nem megfenyegettek titeket, hogyha bármit tesztek akkor nincs desszert? - nézek rajtuk végig, mire mindőjük dühös pillantásokkal jutalmaz, ám a lányokkal hangosan felnevetünk. - Énekelni is fogtok nekünk? - kérdem a gitárra pillantva.
- Hát ha lesz hozzá kedvünk akkor szeretnénk. - mosolyodik el Niall. - Szeretnénk nektek mutatni egy számot, amit még senki sem hallott közületek. - teszi hozzá.
- Kíváncsian várom, vagyis várjuk. - foglalok helyet Harry mellett, mire ő pontosan úgy mint az emlékezetemben az ölébe húzza a lábam, majd közel von magához. Karja átöleli a derekam, míg a fejem a vállán pihen meg.
A mellettünk lévő takarót ránk teríti, majd mesélni kezdünk Diananak, aki kíváncsian hallgatja végig minden hülyeségünket. Látszik rajtuk, hogy szoros kapocs van közöttük Naillel. Egyáltalán nem úgy viselkedik, mint egy rajongó, hanem mint egy normális lány, egy teljesen normális társaságban, ami egyáltalán nem igaz ránk.
Az emlékeket felidézésével úgy érzem magam, mintha éveket utaztam volna vissza az időben, bár mégis figyelmesen hallgatom a többiek emlékeit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése