2014. november 2., vasárnap

II évad 37.rész - Biztos pont az életben

Sziasztok!
Meghoztam a következő részt, remélem örültök neki és tetszeni is fog. Nagy meglepetés ért, amikor felnéztem a blog, hiszen elértük a 100 rendszeres olvasót. Először azt hittem, hogy csak képzelődöm, de ahogy újratöltöttem az oldalt, mindig ugyanaz a szám jelent meg. Nagyon boldog vagyok, hiszen ez egy nagy olvasói kör, ami azt jelenti, hogy valamit jól csinálok, ha én nem is érzem azt. Remélem egyszer majd nekem is sikerül elhinnem ezt a jövőben. Köszönöm, hogy vagytok nekem és támogattok, hiszen nélkületek nem lennék sehol sem. Ti tartjátok bennem az életet, amit köszönök. Sajnos rossz hírrel is szolgálnom kell nektek. Jövőhéten péntek-vasárnap nem leszek itthon, mivel egyetemet megyünk látogatni, így lehetséges, hogy a rész elmarad. Ha nem tudom megírni a jövőhéten és megkérni valakit, hogy tegye ki helyettem. Remélem sikerül, mert nem szeretném ezt tenni veletek, de ha nem akkor két hét múlva megpróbálok két részt hozni és ha odateszem magam akkor sikerül is majd. Köszönöm a bíztatásokat és az olvasókat! Jó olvasást!
Ölellek Titeket!

---------------------------------------------------------------------------------



Madison Clarck



  Az ajtóban állva nézem, ahogy Harry sapkája alá gyűri haját, azt gondolva így kevésbé felismerhető, bár pontosan tudhatná, hogy mindenki ismeri már a stílusát. Én, személy szerint imádom, amikor sapkát hord, sosem értem mit szerethetek benne, de az nem is számít. Miután sikeresen felvettem a csizmám, már csak a kabátját kell felvegye és indulhatunk is. 
  - Van valami az arcomon, vagy csak ennyire tetszik a látványom? - kérdezi vigyorogva. - Tudod nem csak te vagy az egyetlen, aki nem szereti, ha nézik. - folytatja. - De - lép hozzám közelebb és suttogja egyenesen az arcomba - neked megengedem.
  - Milyen nagylelkű vagy. - forgatom meg, mosolyogva szemeim. - Tudod én még neked sem engedem, de te mégis folyamatosan megszeged.
  - Nem tehetek róla, hogy nem tudok ellenállni a látványodnak. - vonja meg a vállát. - Különben is, drágám, már megtanulhattad volna, hogy én a legtöbb szabályt megszegem. - tűri a fülem mögé, egyik elszabadult tincsem. 
  - Tudtam, hogy ezt fogod mondani. - mosolygok rá. - Tudod kitalálhatnál végre valami újat is, amivel meglephetsz.
  - Újat akarsz? - rántott magához, derekamnál fogva, mire felkuncogok. - Dolgozhatom rajta és majd megmutatom neked mi újat tanultam. - morogja a számra. - Mit szólsz hozzá? - böki meg az orrom.
  - Repesnék az örömtől, ha meglepnél valamivel. - válaszolom kacéran. - Mindig kész vagyok az új dolgokra. - veszem fogaim közé alsó ajkát, mire felsóhajt.
  - Ha így folytatod, nem igazán fogunk kijutni azon az ajtón. - bök a hátam mögé. - Szóval mi lenne, ha ezt később folytatnánk? - alsó ajkamba harapok, mivel tudom, hogy ezzel teljesen elveszem a fejét, majd rábólintok.

***

  Kézenfogva sétálunk New York zsúfolt utcáin. Az emberek figyelembe se vesznek minket, hiszen mind rohannak a dolgukra. Csak néhány tini fordul meg utánunk, gondolom ők felismertek minket, de nem állítanak meg. A meleg kabátom ellenére is fázom, így közelebb bújok hozzá, mire ő mosolyogva karol át, és von magához, amilyen közel csak tud.
  - Fázol még? - kérdi rekedt hangon.
  - Már nem. - rázom meg a fejem. - Mivel van egy hordozható melegítőm, aki képes a tegerpartra repíteni érintésével. - mosolygok fel rá.
  - Minden egyes nap elteltével, egyre merészebb vagy. - nevet fel. - Ez nagyon tetszik. Úgy látszik sikerül elérnem, hogy mellettem teljesen felszabadulj és egy olyan lány légy, akinek mindig is lenned kellett volna.
  - Nélküled sosem lehettem volna önmagam. - suttogom. - Senki sem érte el nálam, hogy ennyire megnyíljak neki, csak Andy, de neki is idő telt, neked viszont alig pár napba. Ami csak azt jelenti, hogy mennyire fontos voltál nekem már akkor, csak én nem tudtam még, hogy mit érzek irántad. 
  - Örülök, hogy én lehetek az a személy. - nyom egy puszit a homlokomra. - Stefanal hol találkozunk?
  - Azt mondta, hogy bent vár ránk, egy eldugottabb asztalnál. - válaszolom.
  Nem tartott sokáig, míg elértünk a megbeszélt találkozót, hiszen közel van a szállodánkhoz. Benyitva a kisebb, bár zsúfolt kávézóba, alig hallatszódott a fejünk felett megszólaló csengő, ami az új vendég érkezését jelezte. Körbepillantottam az asztalokon, míg a sarokban fel nem fedeztem a keresett személyt. Ajkam mosolyra húzódik, majd magam után húzva Harryt, indulok el feléje. Olyan rég láttam már, az egyetem miatt, amit New Yorkban végez, hogy az leírhatatlan.  
  Amint elértünk az asztalhoz, ahol ül fel is áll, én pedig a nyakába ugrok. Biztos vagyok benne, ha ezt más valakivel csináltam volna, Harry már tűzet okádna a hátamnál, de tudja, hogy Stefan nekem csak barát és különben is, barátnője van. Nevetve ölel vissza, majd nyom egy puszit a homlokomra, míg végül Harryt is hátba veregeti.
  - Jó újra látni, haver. - ülünk le az asztalhoz.
  - El sem tudjátok képzelni, hogy mennyire örülök, hogy itt vagytok. - mosolyog ránk. - Nem azt mondom, hogy itt magányos lennék, mert tudjátok, hogy nem így van, viszont hiányoznak a régi barátaim. 
  - Hát most itt vagyunk. - vonom meg a vállam. - De ne arról beszéljünk, hogy mennyire hiányoztunk egymásnak, mert ezzel semmire sem megyünk, inkább arról beszélj, hogy vagytok? - vonom kérdőre, mivel az e-mailekben nem sokat tudtam kiszedni belőle.
  - Te semmit sem változtál. - nevet fel, mire Harry is csatlakozik hozzá. - Jól vagyunk, ő is el akart jönni, csak sajnos vizsgája lesz és tanulnia kell rá. De ígérem, hogy mikor legközelebb hazamegyek őt is magammal viszem. - ígéri meg. - Különben is, én úgy érzem nektek több mesélnivalótok van, mint nekem vagy tévedek? - villant a kezemre, amin a gyűrűm virít. - Mikor kérted meg? - pillant Harryre. - És én erről miért az újságból kell tudatosuljak? Igaz e-mailt is írtatok, de akkor is.
  - Pár hete történt és neked írtam először róla, ha jól emlékszem. - közli vele Harry. - Különben, te sem siettél elmondani nekünk anno, hogy barátnőd van. - teszi hozzá, amire én rá is bólintok. 
   - Oké ebben igazatok van. - ismeri el. - Megnézhetném közelebbről azt a gyűrűt? - kérdi tőlem, mire felé nyújtom a kezem. - Harry ez nem az a gyű...
  - Üdvözöljük önöket nálunk, mit hozhatok? - szakította félbe Stef kérdését, a pincér. Leadtuk neki rendelésünket, majd miután távozik Stefan ismét belekezd.
  - Ez az a gyűrű igazam van? - kérdi Harrytől. Természetesen úgy tesznek, mintha én is képben lennék, pedig nagyon nincs így. Fogalmam sincs, hogy miről beszélnek. Egyáltalán, hogy érti Stef, hogy ez az a gyűrű, melyik? - Tehát tényleg megvetted akkor?
  - Hahó, srácok én ebből semmit sem értek?! - szólalok fel köztük váltogatva tekintetem. 
  - Még szép, hogy nem érted, hiszen ez majdnem két éve történt. - közli velem Stef, mire felvont szemöldökkel pillantok Harryre. - Joga van tudni haver, szerintem nem bánja. - vonja meg a vállát.
  - Ezt már hamarabb is el kellett volna mondanom. - néz a szemembe Harry. - Ezt a gyűrűt nem most vettem neked. Régebben. Pontosabban, majdnem két éve. Akkor még nem tudtam, hogy mikor fogom megkérni a kezed, de abban biztos voltam, hogy ez az a gyűrű, amit az ujjadra akarok húzni és megvettem. Tudom, hogy nem jó előre vásárolni, de én éreztem, hogy mi együtt leszünk, hogy nem feleslegesen adtam ki érte a pénzt. Már akkor, sőt inkább az első találkozásunk óta tudtam, hogy te vagy a lány. - mosolyog rám, mire én egy pillanatig fel sem fogom, hogy miről beszél, majd amint leesik, hatalmas mosoly kúszik a számra. 
  - Hónapokkal ezelőtt vetted nekem ezt a gyűrűt? - pillantok a ujjamon lévő csillogó tárgyra. - Biztosra mentél. - mosolygok fel rá csillogó szemekkel. - Mi lett volna, ha már nem lettünk volna együtt?
  - Erre nem is gondoltam, mert tudtam, hogy nem történhet meg. - vigyorog rám. - Semmi sem választhat el tőled, csak a halál, ami még nagyon messze van. - nyomot egy csókot az ajkamra.
  - És eldöntöttétek már mikor tartsátok? - kérdi Stef, akiről egy pillanatra meg is feledkeztem. 
  - Fogalmunk sincs. - vallom be. - Még nem beszéltünk róla, de gondolom, ez csak jövőre történik meg, de ki tudja. - nevetek fel. - Lehet egy nap majd arra ébredsz, hogy meghívót kaptál az esküvőnkre. - mosolygok rá.
  - Hát azért adjatok időt a felkészülésre. - neveti el magát.
  - Ne aggódj időben tudod majd meg. - szólal meg Harry is. 
  Egy kicsit még beszélgettünk az esküvőről, utána pedig áttértünk az itteni életére. Sokat mesélt. Örülök, hogy boldog itt, annak ellenére is, hogy a régi barátait csak ritkán látja. Azt hiszem nekem ez nem menne ilyen könnyen. Én ragaszkodom a barátaimhoz, kivéve, azokhoz akikben nem bízhatok meg teljesen. Természetesen ő is kérdezett a többiek felől, mi pedig előszeretettel beszéltünk róluk. Nagyon hamar eltelt az idő, így lassan búcsút kellett vennünk egymástól. Annak ellenére, hogy még két napot töltünk itt nem úgy búcsúztunk el, mintha még találkoznánk, hiszen bármi lehetséges. Hatalmas ölelés után kisétáltunk a kávézóból, majd a szálloda felé vettük az irányt. 

***

  Reggel arra ébredek, hogy fázom. Amint kinyitottam a szemem egyből rájövök, hogy mitől érezem ezt. Egyedül vagyok a hatalmas ágyban. Fáradtan dörzsölöm meg szemeim, majd pillantok a falon lévő órára, ami még csak fél kilencet mutat. Igaz tegnap este korán lefeküdtünk, de attól én még ilyenkor nagyban aludni szoktam, de nem magamba, hanem mellettem Harryvel. Ledobom magamról takaróm, majd ásítás közben állok fel. 
  Lépteim a konyha felé vezetem hiszen biztos vagyok benne, hogy ott találom meg Harryt és igazam is van. Éppen két csészét vesz ki a szekrényből. Lassan osonok a hátához, majd éppen arra készülök, hogy megöleljem, de megszólal engem halálra rémisztve ezzel. 
  - Jó reggelt, drágám. - honnan tudja, hogy itt vagyok? - Úgy látszik nem sikerült megijesztened, ám nekem annál inkább. - fordul velem szembe. - Jól vagy? - simít végig az arcomon.
  - Persze, csak még álmos vagyok. - mosolygok fel rá. - Miért vagy fent ilyen korán?
  - Nem tudtam aludni. - vonja meg a vállát. - De te menj nyugodtan vissza, mindjárt én is csatlakozom.
  Nem hallgatok rá, inkább fogtam magam és átöleltem őt. Nem tudom, hogy miért, de azt érzem, hogy szüksége van egy ölelésre. Érzem, hogy valami történt, de nem akarom kihúzni belőle, inkább csak éreztetni vele, hogy én itt vagyok neki. Ő is visszaölel, majd a nyakamba sóhajt. 
  - Baj van? - kérdem alig hallhatóan.
  - Nem, jól vagyok. - motyogja. - Csak rosszat álmodtam és azután már nem tudtam visszaaludni.
  - Miért nem ébresztettél fel? - nézek a szemébe. - Emlékszel, együtt vagyunk jóban és rosszban is. Ha történik valami, akkor egymás mellett leszünk. Legközelebb bármi történik is, ébressz fel vagy szólj nekem.
  - Nem kell értem aggódnod. - nyom egy puszit a homlokomra. - Nagyfiú vagyok, túlélek egy rémálmot, csak olyan valóságosnak tűnt. - motyogja fejét rázva. - De ne beszéljünk erről. Ugye tudod, mennyire szeretlek? - suttogja, mire én elmosolyodom.
  - Hogy is tudnám elfelejteni. - nézek a szemébe. - Minden nap elmondod, mennyire fontos vagyok számodra, ahogy én is megteszem. Nem érdekel semmi sem, csak az, hogy téged boldognak lássalak. - döntöm homlokom az övének. Kezeit a fenekem alá teszi, majd kicsit felemel a földről és a hátam melletti pultra ültet, majd a lábaim közé furakodik. - Mire készülsz?
  - Tegnap még azt szeretted volna, hogy valami újat mutassak neked, lehet nem lesz úgy, de szerintem élvezni fogod. - csillan fel szeme.
  Túl álmos vagyok az ellenálláshoz, de ha akarnék se tudnék neki valaha is nemet mondani. Számomra a vele lét az a menekülést jelenti, egy biztos pont van az életemben, aki ő. Róla tudom biztosan, hogy sosem veszíthetem el, hogy mindig itt lesz mellettem. Mindig megvigasztal vagy megnevetett.
  Kezeit a pólóm alá dugja, majd simogatni kezdi a bőröm, mire én halkan zihálni kezdek, ugyanis már a nyakam is kezelésbe vette. Lágy csókokat hint rá, miközben egy-egy pontban meg is szívja. Kezeim a nyakán pihennek, majd szép lassan felvezetem őket a hajába és gyengéden meghúzom azt, mire felmorog. Lábaimmal átölelem derekát, majd közelebb kúszom hozzá és a vállára puszikat nyomok.
  A nyakamról áttér az államra, majd lassan az ajkaimra, amit már inkább fal, minthogy gyengéden csókolja, de ez nekem sokkal jobban tetszik, mint a gyengédség. Vele sokkal jobban szeretem a vadságot, mint a lágy érintéseket, amit ő is pontosan tud.
  - Basszus. - mordul fel. A szobát zihálásunk tölti be. Igazság szerint szinte semmi sem történt, ami ez válthatná ki belőlünk, de számunkra úgy látszik egy szenvedélyesebb csók is elég. Ha közel vagyunk egymáshoz, egyből felforrósodik közöttünk a levegő, másodpercek alatt. - El sem tudod képzelni, hogy mennyire érezni akarlak.
  - Akkor mutasd meg nekem. - suttogom az ajkaira. Több sem kell neki és a csípőjét máris az enyémnek nyomja, mire mindketten felnyögünk. Igaz, hogy vékony anyag található közöttünk, de számunkra az megszűnik. Csípőjét lassan mozgatja az enyém ellen, mire egyre jobban érzem azt, hogy az öröm kezd összegyűlni bennem. - Szerintem jobb lenne, ha bemennénk a szobába. - motyogom.
  - Újat akartál. - morogja Harry. - A konyhapulton még sosem csináltuk. - suttogja fülembe, mire engem kiráz a hideg. Ebben igaza van, de ezt nem ebben a percben akarom kipróbálni, ezért eltolom magamtól, majd leugrok a pultról, mire ő értelmetlenül néz rám. - Mit csinálsz? - kérdi rekedt hangon.
  - Ha nem követsz akkor kénytelen leszek én kielégíteni magam. - vigyorgok rá, hátrafelé lépkedve. A szemei elsötétülnek, majd fejét megrázva indul el felém és kapja el a derekam, mire én nevetve kapaszkodom meg a nyakába. - Imádom mikor én irányítok. - kuncogok.
  - Élvezd, amíg lehet. - morogja majd az ágyra fektet és fölém mászik....

5 megjegyzés:

  1. Basszus.Imádom.Ez az egyik kedvenc blogom.Gyorsan siess a kövivel. :) ♥

    VálaszTörlés
  2. Szupi szupi gyorsan köni!!! <3

    VálaszTörlés
  3. Sziia...harom napja talalttam a blogodra es hat FANTASZTIKUS!!! Imadom Harryt es Madet egyutt olyan kis cukik!!! Rs biszton allithatom hogy ez a kedvenc blogom!! Nagyon siess a kovivel!!! Pusszi Mrs.Styles!!��

    VálaszTörlés
  4. Gyprsaan kovit:D egyebkent szupeer volt <3

    VálaszTörlés
  5. Köszönöm csajok! Örülök, hogy tetszik, ígérem nem kell már sokat várni az új részre!

    VálaszTörlés