2014. október 25., szombat

II.évad 36.rész - Szenvedély

Sziasztok!
Meghoztam a következő részt. Be kell vallanom nem vagyok vele
megelégedve, de egyszerűen nem telt tőlem jobb ezen a napon.
Úgy érzem, mintha kicsit már kezdeném unni ezt a blogot, de
megígérem nektek, hogy nem fogom összecsapni az utolsó részeket, 
hiszen fontos számomra, hogy jók legyenek. 
Már nincs túl sok rész hátra, de remélem sikerül még meglepnem vele
titeket. Szeretnék még meglepetéseket tenni nektek bele és remélem
sikerülni is fog. Köszönöm a bíztatásokat és az olvasókat!
Már csak három olvasó kell és meglesz a 100, csak reménykedni 
tudok benne, hogy a blog befejezésére meglesz.
Jó olvasást!
Ölellek Titeket!

----------------------------------------------------------------------


Madison Clarck




  Hogy mi jellemző az ilyen eseményekre? Rengeted híresség, fotós és újságíró. A hírességek jelenlétével semmi bajom sincs, de a többiektől be kell vallanom kicsit félek. Ők azok az emberek, akik ha akarják tönkre is tehetik az életem. Elég egy képet csinálniuk rólam, amin úgy látszik csinálok valamit, amit nem kellene, de azok is általában úgy jönnek napvilágra, hogy olyan pozícióba kapnak le, amikor úgy tűnik, mintha tényleg megtettem volna, pedig nem is. A cikkekről meg ne is beszéljünk. Van, hogy olyanokat írnak le, amit az életben nem követtem el vagy részt sem vettem rajta, csak azért, hogy növeljék az olvasóik számát. Természetesen ezekre mindenki egyből rácuppan és így sikerül is nekik véghezvinni a tervüket, az viszont egy csepet sem érdekli őket, hogyha ezzel tönkreteszik egy ember életet. Mit számít az nekik, ha ezzel ők híresebbek lesznek?! Lehet, hogy nekik semmit, de az illető személy, az is lehet pár napig a poklot éli át, csak azért mert hazugságot írtak le, amit minden ember elhitt nekik. Velem is történt már ilyen, amiért volt egy kisebb botrányunk is Harryvel, de szerencsére elrendeztük. Nem tudom, hogy miért hitte el, talán csak azért, mert az a kép tényleg olyan volt mintha valakivel csókolóznék, pedig csak megöleltem, de a szögnek köszönhetően nem úgy látszott. Most pedig ismét egy világhírű eseményen veszek részt, amiről remélem nyugodtan távozunk majd, nem pedig mérgesen, mint az utóbbiról. 
  - Jól vagy? - érinti meg Harry az ölembe lévő kezem. - Feszültnek tűnsz.
  - Semmi bajom. - pillantok felé. - Csak tudod, nem igazán szeretem az ilyen eseményeket, ahol ennyi fotós és újságíró is részt vesz.
  - Én sem, te is tudod. - kulcsolja össze az ujjainkat, majd a szájához emeli és egy csókot nyom rá. - De ha kérdeznek válaszolunk és meglátod minden rendben lesz. Maximum egy óra, amit itt kell töltenünk, utána úgyis bemegyünk és ott már semmi sem történhet. 
  - Megígéred, hogy ez nem veszekedéssel végződik majd? - nézek a szemébe.
  - Meg. - mosolyog rám. - Nem érdekel mi lesz, semmivel sem érik el mostantól azt, hogy kételkedjek benned. Soha többé nem adom meg nekik azt az örömöt. Veszekedés csak akkor lesz, ha valaki megpróbál levetkőztetni a szemével. - sötétül el a tekintete.
  - Tudhatnád, hogy csak neked engedem. Mások úgysem kapnak belőle, rajtad kívül. - simítok végig az arcán. - Te vagy az első és az utolsó, akinek megengedem. - suttogom.
  - Attól még én férfiból vagyok és féltékeny, ha megbámulják a csajom, aki hamarosan a feleségem is lesz. - csillan fel a szeme utolsó szavakat kiejtve. 
  A kocsiból kilépve, az amúgy is hangos környék még magasabbra vette a hangerőt. Ehhez már hozzászoktam, hiszen aki egy híresség barátnője, mint amilyen Harry azokat napi szinten éri az ilyen hangosság. Harry mellém sietett, majd felajánlotta a karját, amibe én mosolyogva kapaszkodtam bele. Lassan indultunk meg előre, de nem mehettünk sokat, hiszen megállítottak.
  - Üdvözlünk titeket, Harry és Madison! - mosolyog ránk az egyik újságíró. 
  - Hello! - köszöntjük őt egyszerre. 
  Az első pár kérdésre könnyen válaszoltunk, hiszen csak a hogylétünkről érdeklődtek meg néhány alap dologról, de hamar eljött az a pillanat is, amikor úgy éreztem, hogy el akarok menekülni. Hogy erre nem akarok válaszolni, ami nem csoda hiszen ez a magánéletünk, de a híresség hátránya, hogy nem lehet magánéleted. 
  - Ha jól tudjuk, akkor a szerelmetek átlépte a következő szintet is, hiszen megkérted Madison kezét, igaz ez Harry? - szegezi neki a kérdést. 
  - Igen, ez így van. - mosolyog. - Boldogabbak vagyunk, mint valaha. Én vagyok a világ legszerencsésebb fiúja, hogy egy ilyen csodálatos feleségem lesz. - mosolyog rám, amin én is elmosolyodom. 

***

  Megkönnyebbültem, amint beértünk a terembe, ahol már nem állíthattak meg minket. Rengeteg kérdést tettek fel, ahogyan sok képet is készítettek. Biztos vagyok benne, hogy már teli van velük a nett és holnap majd az újságok is erről fognak szólni. Tudom, hogy egyszer úgyis beszélnünk kellett volna róla, de nem akartam ilyen hamar. A filmhez semmi kedvem sem volt, de kellemeset csalódtam. Nem gondoltam volna, hogy ilyen jó lesz. Nem romantikus film, hanem inkább fantasztikus, de csak ajánlani tudom mindenkinek. Biztos vagyok benne, hogy nem volt könnyű összehozni, de a tehetséges színészeknek és rendezőnek köszönhetően fantasztikus lett. Először nem értettem, hogy miért lett a címe The Maze Runner, de a film végére már világos lett. 
  - Haver, ez a film nagyon jól sikerült. - veregeti meg Dylan vállát Harry.
  - Örülök, hogy tetszett. - mosolyog rá, majd felém fordul. - Szia, Dylan vagyok. - nyújtja a kezét.
  - Madison. - fogadom el. - Gratulálok a filmhez.
  - Az after partyra is jöttök? - kérdez rá hírtelen. Harry rám pillant, amiből gondolom egyből leesik neki mennyire nincs kedvem menni, de halványan rábólintok. 
  - Igen, megyünk, de nem maradunk sokáig, mivel Mad-nek ma fotózása volt és fáradt. - teszi hozzá, mire Dylan megértően bólint.
  - Rendben, örülök, hogy találkoztunk és eljöttetek Hazz, de nekem mennem kell, remélem még találkozunk. - búcsúzik el.
  - Mindenképpen. - vágja rá Harry, majd megöleli. - Jól vagy? - fordul felém.
  - Persze. - motyogom. - De azt hiszem szükségem lesz egy erős italra, ha fent akarok maradni. - teszem hozzá. - Honnan ismered te Dylant?
  - Egy buliban ismerkedtünk meg és hát hamar megtaláltuk a közös hangot. - vonja meg a vállát. - Ő éppen szakított valakivel és pedig összevesztem veled...
  - Arra az estére emlékszem. - sóhajtok fel. - Nem tudtam aludni, mert nem jöttél haza, aztán az éjszaka közepén beállítottál részegen.
  - Ami még egyszer nem fog előfordulni, mert nem fogunk összeveszni. - jelenti ki.
  - Ne ígérj olyat amit nem biztos, hogy be tudunk tartani. - vágom rá.
  - Igazad van, de bármi is történjék, én mindig visszatalálok hozzád. - húz magához.
  - Nem is tehetnél máshogy. - mosolygok rá.

***

  Még csak egy órája vagyunk a buliban, de úgy érzem, ha hamarosan nem kerülhetek ágyba itt fogok összeesni. Ahogy észreveszem, Harry nincs annyira kibukva mint én, hiszen nagyban beszélget a barátaival. Mivel tudom, hogy rég találkoztak, így nem kérhetem, hogy menjünk vissza a szállodába, bármennyire is szeretném. A fejem a vállán pihen, miközben néha-néha lecsukódik a szemem. 
  - A csajod szerint nagyon unalmasak vagyunk Hazz. - nevet fel egyikük, mire Harry felém pillant.
  - Kicsim, szeretnél menni? - suttogja, mire én csak megrázom a fejem. 
  - Nem ráncigálhatlak el a barátaidtól, akikkel már rég nem találkoztál. - ásítok egyet. 
  - Tudod, hogy te sokkal fontosabb vagy nekem, mint ők. - nyom egy puszit az arcomra. - Srácok szerintem mi lassan megyünk.
  - Jó volt téged újra látni. - szólal meg Dylan. - Ahogy téged is megismerni Mad. - mosolyog rám.
  - Titeket is srácok. - motyogom álmosan. 
  A taxiban ülve már nem is érzem magam olyan álmosnak, ugyanis Harry egyáltalán nem engedi, hogy így legyen. Ajkai a nyakamra tapadtnak, lágy csókokat hintve a bőrömre. Tudom, hogy mit akar elérni vele, bár azt nem tudom, hogy képes vagyok még rá. De ha így folytatja akkor valószínűleg teljesen kiveri a szememből az álmosságot. 
  - Harry egy taxiban vagyunk. - nyögök fel, mikor megérzem, hogy a keze egyre feljebb csúszik a combomon. - Azt hiszem ezt nem itt kéne folytatni... - motyogom. 
  - Igazad van. - morogja. - De nem tudok leállni, bár azt sem szeretném, hogy a taxis is fűltanúja legyen a nyögéseidnek, amik csak nekem szólnak. 
  - Megérkeztünk. - sóhajt fel az idős ember. 
  El tudom képzelni, hogy mennyire örülhet annak, hogy elhagytuk a kocsiját. Jóformán majdnem egymásnak estünk a kocsija hátsó ülésén. Amint a lift ajtaja bezáródott előttünk, Harry azonnal lecsapott az ajkaimra. Nekünk köszönhetően a kis helységben hamar felforrósodott a levegő. Egyáltalán nem lepett meg, hogy Harry nadrágja egyre szűkebb lett a másodpercek múlásával. Kivételesen nagyon örültem, hogy hamar felért a mi emeletünkre a lift, különben képesek lettünk volna ott leteperni egymást, mit sem törődve azzal, hogyha valaki csatlakozna az utazásunkhoz. 
  A kis akciónknak köszönhetően az álmosság szinte teljesen kiment belőlem. Amint beértünk a szobánkba, Harry ledobta magáról a zakóját, majd az ingjétől is megszabadította magát, addig én levettem a ruhám, ugyanis sejtettem, hogyha rá hagynám akkor búcsút mondhatnék a darabnak, amit annyira kedvelek. Ahogy ajkaink újra egymásra találtak, Harry derekára fontam lábaim, miközben szorosan fogtam közre a nyakát, karjaimmal. 
  Másodpercek elteltével az ágyon találtam magam, fölöttem a teljesen beindult Harryvel. Keze az egész testem bejárta, forró nyomokat hagyva a bőrömön. Pontosan tudja, hogy milyen hatással van rám az érintése, ezért már meg sem lepődöm, amikor hírtelen belemar a bőrömbe. Csókjai hevesebbek lesznek, én pedig egyre jobban kezdek szétesni a karjai között. 

***

  - Tudod hihetetlen, hogy milyen hamar képes vagy elérni, hogy ne legyek álmos. - bújok közelebb hozzá. 
  - Van hozzá tehetségem. - nyom egy csókot ajkamra. - Nem bizonyítottam neked még elégszer az elmúlt időkben? - nevet fel. 
  - De már éppen elégszer. - mosolygok rá. - De örülök, hogy gyakran emlékeztetsz rá. 
  Nincs is megnyugtatóbb és kellemesebb érzés, mint a szerelmed karjai között elaludni és ébredni. Az este még beszélgettünk egy kicsit a jövőnkről, majd valamikor ha jól emlékszem beszélgetés közben mindketten elaludtunk. 
  - Stefan másfél óra múlva vár minket. - szólok Harrynek álmosan. 
  - Akkor még van időnk aludni. - ránt vissza magára. - Még túl korán van. - motyogja.
  - Nem Harry nincs korán, csak mi feküdtünk le későn. - kuncogok fel. - Te még aludhatsz, ha gondolod, de én megyek lezuhanyzok. 
  Válasza egy bólintás volt, így én gyorsan kimásztam az ágyból, majd a fürdőbe mentem. A zuhanyzóban állva kicsit megszédültem és a fejembe is belenyilallt, bár nem ittam nagyon sokat, mégis erre fogtam vagy esetleg a kevés alvásra. Szerencsére mire elkészültem jobban lettem, így nem kellett azért aggódnom, hogy Harry netalántán észreveszi és akkor lőttek a mai találkozónak. 
  Ám nem volt teljesen igazam, hiszen amint kiléptem az ajtón, muszáj volt megkapaszkodnom az asztalban. Harry aggódóan sietett hozzám, majd tette kezeit a derekamra.
  - Mi a baj? Jól vagy? - ráncolja a homlokát.
  - Persze, csak biztosan ennem kéne valamit, hiszen már több mint 12 órája nem ettem semmit sem. - motyogom. 
  - Akkor hozassunk fel valamit. - simít végig az arcomon. 
  - Benne vagyok. - mosolygok fel rá. - Te addig menj készülni, hogy utána indulhassunk.
  - Nem. - rázza meg a fejét. - Itt maradok veled, megetetlek utána pedig megyek készülni. Nem szeretnék arra kijönni, hogy rosszabbul vagy, én pedig itt hagytalak, mert hallgattam rád, pedig biztos vagyok benne, hogy nem mondanád el, ha rosszabbul lennél. 
  - Tényleg jól vagyok. - ülök le az ágyra, miközben ő a szobaszervizzel beszél. 
  Mi a fene lehet velem? Nehezen tudom elhinni, hogy ez a piának lenne köszönhető, hiszen máskor többet ittam és semmi bajom sem volt, másnap. Bár a múltban már a kevés alvásnak és pihenésnek köszönhetően megtörtént, hogy rosszul éreztem magam, biztosan most is ez történt. 

3 megjegyzés:

  1. Áhhhhá vagy jön a kicsi babe :) imadooom, fantasztikus vagy :)) xxx

    VálaszTörlés
  2. ooooo imádom ahogy írsz.. nem olyan rég kezdtem bele a blogodba de van hogy a takaró alatt átolvasom a fél éjszakát... imádom a blogjaidat... siess a kövivel és csak bátorítani tudlak az írásra... addig is ügyi legyél na rohanok, mert vár a másik blogod.
    Puszi:Flóra

    VálaszTörlés