3.Megcsal?

Sziasztok!

Mostanság elég sok ötletem van ehhez a blgohoz, remélem

nem haragszotok rám érte, de ígérem, hogy a többi blogom is

folytatom a hétvégén! Ebben a részben Andy kicsit máshogy kerül

 a képbe, de remélem nem fogjátok megutálni nagyon, de még nem tudják

az igazságot, de a következő részben az is ki fog derülni.

A következő rész elég hosszú lesz talán az lesz az eddig leghosszabb, ha

mindent sikerül beleírnom, amit elterveztem.

Kíváncsian várom a véleményeiteket!

Köszönöm az előző részhez érkezett komikat és a 12 rendszeres olvasót!

Jó olvasást!

                       Ölellek Titeket!

-------------------------------------------------------------------------

  Abban a pillanatban semmi sem érdekelt. Nem érdekel, hogy a szüleim akkora balhét fognak csapni, mint még soha amikor hazamegyek, csak az számított, hogy vele lehetek, hogy azt szeretné, hogy nála töltsem az éjszakát. Biztosan azt hiszitek, hogy egy 17 éves lány, nem most alszik először a barátjánál. Hát van benne igazság, de nem sok. Hiszen én most alszom először nála, eddig csak Ő volt nálunk titokban, de csak három alkalommal. Gondolom ebből azt veszítek le, hogy már történt közöttünk valami?! De be kell, hogy valljam nektek még semmi sem történt. Nem mintha nem szeretném, csak valamiért még nem érzem készen rá magam... de ezt Andy teljesen tiszteletben tartja. Nem kényszerít vagy sietett semmire sem, azt mondta, hogy Ő addig fog rám várni amíg csak szeretném. Nem sok fiú teszi meg ezt a barátnőjéért, nemde? De Ő igen, csak azért, hogy én boldog legyek és mellette nagyon is az vagyok.

  Egy kicsit azért furcsa lesz a mai éjszaka hiszen a szülei nincsenek itthon, ami azt jelenti, hogy a miénk az egész ház. A filmekben általában ilyenkor vadulnak meg a pasik. Nevetséges vagyok, ilyenek igazából nincsenek, hiszen mi nem a filmekben élünk hanem a valóságban. A Nap helyét már a Hold váltotta fel az égen, amikor hazafelé indultunk. Szerintem az esti séta a legromantikusabb, hiszen a csillagos ég alatt sétálunk kézenfogva és néha-néha egy apróbb csókot lopunk egymástól...

  Amint megérkeztünk egyből a konyhába mentünk és forrócsokit készítettünk magunknak, majd levágódtunk a Tv elé. Mázlimra pont egy horror ment, amitől én természetesen rettegek, de Andy élvezi, amikor hozzábújok vagy felsikítok egy-egy jelenetnél. Olyan egy óra lehetett amikor rávettük magunkat, hogy felmenjünk a szobájába és aludjunk, ami persze egyáltalán nem így lett. Kaptam tőle egy pólót, amit fel is vettem, majd azon voltam, hogy lefeküdjek amikor Ő egy párnát vágott hozzám. Először mérgesen néztem rá, majd felkaptam én is egyet és nevetve elkezdtem vele püfölni. Persze arra nem számítottam, hogy hírtelen elkap és az ágyra lök, majd fölém mászik. Pár forróbb csók elváltása után lefeküdtünk, a fejem a mellkasán pihent, mint ahogy általában mindig.

  Még egyetlen egy éjszaka sem telt el úgy, hogy álmomban ne láttam volna magam előtt a képét vagy ne éltem volna át ugyanazt a borzalmas napot, de a mai kivétel volt. Nem tudom, hogy azért volt-e, mert teljesen elfelejtette velem a múltam vagy azért mert nem otthon aludtam. Több mint valószínű, hogy az utóbbi, hiszen itt semmi sem emlékeztet rá, de otthon mindenről csak Ő jut eszembe, bárhová nézek bevillan egy emlék, amit legszívesebben elfelejtenék, de tudom, hogy az lehetetlen. Mosolyogva nyitottam ki a szememet, ami egészen addig tartott, amíg az órára nem pillantottam, ami 7:35 percet mutatott. Teljesen kiment a fejemből, hogy holnap suli vagyis ma.

  - A francba! - kiáltottam fel.

  - Mi a baj? - kérdezte álmosan.

  - El fogunk késni és nekem még haza is kell mennem. - morogtam, kibújva a meleg ágyból, majd öltözni kezdtem. - Andy! - néztem rá. - Mi lenne, ha nem azt néznéd, hogy hogyan öltözök hanem készülnél. - de Ő csak vigyorogva bámult tovább.

  - De tetszik amit látok. - magamban mosolyogtam, de gondolom erre Ő is rájött, ugyanis a hátamnál termett, majd szorosan átölelt. - Mi lenne, ha ma nem mennénk be? - kérdezte halkan. Nyelnem kellett egyet, hiszen olyan közel volt hozzám, hogy teljesen a hatása alá kerültem, mint az összes többi alkalommal. A nyakamat kezdte csókolgatni, tudta, hogy mivel lehet levenni a lábamról és hogy így könnyen eléri, hogy kihagyjuk a mai napot. - Egész nap csókolni szeretnélek, hagyjuk ki a mai napot. - suttogta a fülembe. A szavak a torkomon akadtak, halkan nevetett fel.

  - Andy - lihegtem. - ne csináld ezt. Tudod, hogy szeretnék veled lenni, meg semmi kedvem a sulihoz se, de muszáj. - suttogtam. - A szüleim már így is szerintem a hajukat tépik, a tegnapi miatt, nem akarok életem végéig szobafogságot kapni. - sóhajtottam. - Hidd el, hogy képesek rá, még arra is, hogy felfogadjanak valaki aki fuvarozz csak, hogy biztosak legyenek benne, hogy otthon vagyok. - mélyen a szemeimbe nézett, majd bólintott egyet. Bement a fürdőszobába.

  Tudtam, hogy ezzel egy kicsit megbántottam, de tudom, hogy meg fogja érteni, hiszen ismeri őket, tudja, hogy milyenek. Viszont én sem szerettem volna bemenni... Pár perc elteltével kilépett teljesen felöltözve és készen. Rám mosolygott, majd megfogta a kezem és kivezetett a házból. Beültetett a kocsiba és Ő is beszállt. Már alig maradt 7 percünk amíg kezdődnek az órák, biztos vagyok benne, hogy nem leszünk ott hiszen még nekem át kell öltöznöm, csak abban tudok bízni, hogy apáék már rég elmentek dolgozni.

  - 5 perc és jövök. - ugrottam ki a kocsiból és rohantam felfelé.

  Szerencsére egyedül voltam. Felszaladtam a szobámba, majd a szekrényem elé állva kivettem egy barna nacit és egy fehér kötött pólót, mivel a mai nap nem ítélkezik valami melegnek. Belebújtam a lábszárközépig érő fűzős csizmámba, majd megfésültem a hajam és gyorsan feltettem egy nagyon kevés sminket. Felkaptam a telóm és indultam is vissza Andyhez.

  - Ilyen hamar még sosem készültem el. - nevettem.

  - 1,2,3... becsengettek. - nézett rám, de én csak legyintettem. Elindultunk, közben én bekapcsoltam a telefont, mivel az este muszáj volt kikapcsolnom apa hívásai miatt. Már 25 nem fogadott hívásnál tartottam, de kinyomtam, nem érdekel, hogy kerestek. Viszont egy üzenetem is érkezett. Sara írt. "Jól leléptetek a tegnap! Remélem legalább kihasználtátok... Csak emlékeztetni szeretnélek, hogy már csengettek és te még mindig nem vagy itt. Siess, mert Mr.Jake már így is kivan rád." Basszus teljesen elfelejtettem, hogy matek az első, én pedig már a múltkor is szerencsétlenkedtem. - Minden oké? - pillantott rám.

  - Nem. - sóhajtottam. - Matek az első és már így is kivan rám a tanár, most meg még késni is fogok.

  - Nyugi, majd kibeszéled magad. - küld felém egy bíztató mosolyt.

  Épp, hogy beestem a terembe a tanár előtt. Mindenki rám kapta a tekintetét, majd tovább folytatták a beszélgetést. Levágódtam Sara mellé, ő pedig a jól ismert nézésével kezdett fürkészni.

  - Ne mondj semmit. - lihegtem. Pont belépett az ajtón a tanár, nagyot nyeltem, majd vártam, hogy elkezdődjön a várva várt nagyon izgalmas matekóra.

  Szerencsére ma nem én voltam az áldozata, hanem Mike, aki ismét nem tanult semmit, de hát mit vár tőle az ember, ha csak a csajokkal foglalkozik. Talán már szinte az egész suli megvolt neki. Ki nem állhatom az olyan pasikat mint amilyen ő. Undorodom tőlük, jó nem azt mondom, hogy Andynek előttem nem voltak barátnői, de azért nem ennyi jóval kevesebb. Sajnos Saranak csak az ebédnél volt alkalma kifaggatni, mivel a szünetekben a házit másoltam...

  - Na mesélj csak, mi volt? - kérdezte kíváncsian, miközben a fürdő felé tartunk.

  - Nem tettünk semmi olyat, amire te kíváncsi vagy. - forgattam a szemeim. - Csak hülyéskedtünk és csak úgy elvoltunk, nem történt semmi. - néztem rá, mire csak elnevette magát.

  - Vagy csak nem akarod elmondani.

  - Inkább hagyjuk. - nevettem.

  Az ebédnél Andy nem volt velünk, amit furcsálltam is, hiszen azt mondta, hogy itt találkozunk. Vajon mit csinálhat? Már pont indulni akartunk vissza a terembe, amikor megláttam az egyik fánál egy lánnyal beszélgetni, pontosabban az ex-ével. A vér is megfagyott az ereimben, amikor megláttam, hogy mosolyognak egymásra. Mint minden lánynak nekem is az jutott először az eszembe, hogy megcsal. Mi más juthatott volna? Sírni támadt volna kedvem, azt éreztem, hogy ott helyben fogok összeesni. Miért teszi ezt velem? Hiszen azt mondta, hogy mindennél jobban szeret és sosem hagyna el, most pedig mégis megcsal? Nem tudom elhinni, hogy ezt teszi velem, képtelen vagyok felfogni, hiszen a tegnapi nap után sosem gondoltam volna, hogy ez lesz belőle... A többi órán csak ezen járt az eszem, semmi másra nem tudtam gondolni, csak, hogy ez nem velem történik, hogy én nem veszíthetem el azt a személyt aki nekem annyira fontos. Nem érdekelt se a tanár szólongatása, se Sara aggódással teli pillantásai, csak ültem és néztem ki a fejemből. Megcsal. Megcsal. Megcsal. Semmi másra nem tudtam gondolni, csak erre az egy szóra, amivel teljesen össze lehet törni a szívemet.

  Amiután az utolsó csengő is megszólalt szomorúan álltam fel a helyemről és kezdtem el pakolni a cuccaimat. Máskor örülök ennek a hangnak, de most egyáltalán nem. Hiszen most biztosan találkozom vele és fogalmam sincs, hogy reagáljak majd a tetteire. Az is lehet, hogy csak én reagálom túl, de az is lehet, hogy nem. Utálom amikor nem tudom eldönteni, hogy melyik is az igazság a kettő közül. Sarának még rajzórája van, így kettesben leszünk majd. Amint kinyitottam az iskola ajtaját azonnal felismertem, ott várt a kapuban, ahol mindig is szokott. Egy nagy sóhajtással elindultam felé, próbáltam egy áll mosolyt csalni az arcomra és remélem, hogy most az egyszer beveszi. Amint már csak méterek választottak el minket felém fordult mosolyogva, amitől a szívem akaratomtól függetlenül is gyorsabban kezdett verni.

  - Szia. - köszöntem.

  - Szia. - hajolt le és csókolt meg. Abban a pillanatban elfelejtettem azt amit az ebédnél láttam. - Sajnálom, hogy nem voltam ott csak akadt egy kis elintéznivalóm. - suttogta a fülembe.

  - Megértem. - néztem a szemeibe, de nem láttam bennük hazugságot, mintha az igazat mondanál, de akkor mégis miért beszéltek?

  - Remélem a szüleid nem fognak rád nagyon haragudni. - ezen nevetnem kellett.

  - Megoldom. - mosolyogtam.

  - Szerettem volna ma veled hazamenni, de sajnos nem lehet, mivel még van néhány dolgom amit muszáj megcsinálnom holnapig. - nézett rám bűnbánóan. Elintéznivaló? Aha, hogyne én meg hülye vagyok, de nem mondtam semmit, csak bólintottam. Ő pedig magához rántott, majd megcsókolt. - Szeretlek. - suttogta, miután elváltunk.

  - Én is. - erőltettem mosolyt az arcomra. Beszállt a kocsijába majd elhajtott.

  A hazafelé vezető út is kétszer olyan hosszúnak tűnt mint általában, bárhová néztem boldog párokat láttam magam körül én pedig egyedül voltam, mivel a pasimnak 'dolga' akadt. Sosem tett ilyet még... vagy csak én voltam a vak és nem vettem észre?

  Akkor jutott az eszembe, hogy a szüleim már biztosan itthon vannak és csak arra várnak, hogy leordítsák a fejemet. De nekem, most ehhez nagyon nincs kedvem, csak magamba akarok maradni és kisírni magamból azt a fájdalmat amit most érzek. Sóhajtva léptem be a házba, de máris megkönnyebbültem, amikor rájöttem, hogy magamba vagyok. A cipőmet ledobtam magamról, majd besiettem a konyhába és csináltam magamnak kakaót. Felmentem a szobámba, magamra zártam az ajtót. A csészét letettem az asztalra, majd az ágyra dőltem és lassan utat engedtem a könnyeimnek. Nem érdekelt, hogy úgy fogok kinézni mint aki most szabadult a diliházból, csak meg akartam könnyebbülni és a sírás mindig segít ezen, bár eddig Andy volt az aki meg tudott nyugtatni, de most pont miatta sírok... Megittam a kakaót ami már kihűlt, majd visszadőltem, magamhoz öleltem a macimat és tovább sírtam, egészen addig amíg el nem aludtam.

  A telefonom rezgésére nyitottam ki a szemeimet. Elég volt csak rápillantanom és máris a sírás határán voltam, hiszen Andy mosolygott rám. Nem akartam most vele beszélni, képtelen lettem volna rá és úgyis rájött volna, hogy valami bajom van már csak a hangomból is. Még hívott párszor, de amikor nem 5 sem vettem fel, feladta és írt egy üzenetet: "Szia! Minden oké? Már egy csomószor hívtalak, de nem válaszolsz... ugye nincs semmi bajod?" Aggódik értem... legalább azt elértem ebben a pár hónapban, hogy aggódjon értem. Írtam neki vissza, hogy minden oké csak aludtam, majd kikapcsoltam a telefonom. A könnyeim lassan megint megindultak....

  - Madison! Azonnal nyisd ki azt az ajtót! - dörömbölt apám. - Hol a fenében voltál egész nap? - már csak ez hiányzott mára.