2013. december 22., vasárnap

12.Új élet, újabb ellenség!

Sziasztok!
Úgy látszik nekem jót tesz ez a blog, hiszen nézzétek meg
milyen hosszú részt írtam. Úgy érzem, hogy ebbe van a legtöbb
ötletem és, hogy ez lesz a leghosszabb blogom, ami remélem tetszeni
fog nektek. Nagyon boldoggá tesztek azzal, hogy a csoportban
mindig írtok nekem a részekről és már kezdem elhinni, hogy
amit csinálok az tényleg jó, hála nektek. Boldog vagyok, hogy
tetszik az amit csinálok és hogy mindig ennyire várjátok a részeket!
Tegnap új designt csináltam, nem tudom, hogy miért, de úgy
éreztem, hogy az előző az nem volt az igazi. Ehhez mit szóltok?
Szeretném felhívni a figyelmeteket, hogy van facebook csoportom, 
ahol bármilyen kérdésre válaszolok, ha kérdeztek, ha szeretnétek csatlakozzatok.
KÉRDEZZ! Köszönöm a 22 rendszeres olvasót és az előző részhez érkezett 
komikat is! Remélem ez a rész is tetszeni fog nektek! Jó olvasást!
Ölellek Titeket!


----------------------------------------------------------------------------------

  Úgy érzem, hogy a suli végre értelmet nyert az életemben. Én magam is tudom, hogy furcsa, hogy ezt mondom, hiszen ki az az idióta aki szereti a sulit? Senki! De ez más, ugyanis itt más a suli, nem kemény tanulásból áll vagyis a hétfői nap nem, a többit még nem tudom, de szerintem azok sem lesznek olyan rosszak... A suli élvezhető, ha azt csinálod amit szeretsz, bár itt is vannak zavaró tényezők, mint például Bella aki ebben a három órában nem hagyott békén. Igaz nem szólt hozzám, de a hátam mögött kibeszélt és ez számomra nagyon idegesítő volt. Emma azt mondta, hogy ne kezdjek vele, de még egy ilyen húzás és komoly problémák lesznek kettőnk között.
  - Madison, várj egy kicsit! - szólított meg valaki amikor éppen távozni akartam.
  - Csak M... - fordulok meg. - Igen tanárnő? - jobbnak láttam, ha nem mondok semmit sem neki, hogyha hagyom, hogy úgy hívjon ahogyan ő szeretne.
  - Még egy diákom sem volt aki már az első órán ilyen jól teljesített. - mosolyog rám, ami belőlem is ezt váltja ki.
  - Köszönöm tanárnő. - mosolygok rá.
  - Szólíts csak Amandának. - vág közbe.
  - Rendben. - bólintok. - Mielőtt még ide kerültem volna a tánc és a sport sokat jelentett nekem, de még most is nagyon fontos. Sosem tudtam megállni, hogyha zenét hallok ne kezdjek el azonnal táncolni vagy, hogy ne menjek el reggelente szaladni. Nekem ez már az életem rész.
  - Kevés ilyen lelkes diák van mint te és Emma. - mutat a várakozó lányra. - Azt érzem, hogy veletek még sok mindent elérhetnék, persze csak ha ti is szeretnétek. - szólásra akarom nyitni a számat, de megállít. - Nyugodtan gondolkozzatok rajta, nem kell most választ adnotok.
  - Ez nagyon megtisztelő, gondolkozni fogunk rajta. De most mennem kell, mert Emma már nagyon türelmetlen. - köszönök el. - Viszlát.
  - Szia Madison. - utálom mikor így hívnak, de most túlságosan is örülök annak, hogy Amanda szerint tehetséges vagyok. De azt tudom, hogy Emma sokkal jobb nálam, de nagyon boldog lennék, ha ő is beleegyezne a tanárnő ajánlatába ugyanis egyedül nem nagyon szeretném elkezdeni ezt az egészet.
  - Mit akart a tanárnő? - lökte el magát az ajtótól.
  - Hát abból amit mondott nekem az jött le, hogy tervei vannak velünk, ha mi is benne vagyunk. - mosolyogok.
  - Te most viccelsz velem? - sikít fel halkan. - Minden vágyam, hogy táncoljak. - ujjong, mint egy kisgyerek.
  - Nekem is ez az álmom. Tehát ez azt jelenti, hogy te is benne vagy?
  - De még mennyire. De most menjünk, mert farkas éhes vagyok. - fogja meg a kezem és kezd el szaladni gondolom a kantin felé.
  Amint kitárult előttem az ajtó millió gyereket fedeztem fel. Még mindig nem érzem úgy, hogy egy árvaházba lennék. Hiszen pont olyan ez a hely mint egy suli, csak itt is alszol. Ha valaki megkérdezni, hogy hol vagyok valószínűleg nem tudnám neki elmagyarázni, hogy milyen is ez a hely... hiszen nem is bentlakás, de nem is árvaház, olyan mint egy otthon, suli és szórakozás egyben. Oké ez most még tőlem is hülyeség volt, de semmi gond, még jó, hogy csak magamban gondoltam és nem mondtam ki hangosan az egészet. A sok ember közül nekem pont azt az egyet kellett kiszúrjam akit nem szerettem volna. A plázacicák természetesen megérkeztek és már közeledtek is felénk.
  - Emma. - biccent.
  - Bella, mi szél fújt felénk? - kérdezi unalmasan.
  - De vicces vagy Em. - istenem ez a lány ki fog készíteni. - Be sem mutatod nekünk a barátnődet? - várjuk már egy kicsit, itt állok mellette és úgy beszél rólam mintha itt se lennék.
  - Már bocsi, de itt állok melletted miért nem engem kérdezel? - vonom fel a szemöldököm.
  - Teljesen igazad van. Bella Higins vagyok. - nyújtotta a kezét, amit én egy kicsit fintorogva fogadtam el. Ki nem állhatom a plázacicákat velük mindig csak a baj van és van egy olyan érzésem, hogy vele is csak az lesz.
  - Madison Clarck. - rázok vele kezet.
  - Üdv közöttünk Maddy. - ezt nem mondja komolyan? Ha ezzel az a szándéka, hogy kihozzon a sodromból nagyon jó úton halad. Amit még a Madisonnál is jobban utálok az a Maddy. Egész életemben csak egy valaki hívott így és ő is csak azért mért képtelen volt megjegyezni a nevem. Még általánosban volt, az angol tanárunk egy idős bácsi volt, aki kábé a fél osztályt átkeresztelte és Maddy lettem és hiába próbáltam vele tudatni, hogy Madison a nevem, ő továbbra is csak Maddynek hívott. Azóta utálom ezt a nevet és bárki így hív azt képes lennék megölni is.
  - Madison, nem Maddy. - sziszegem.
  - Jaj bocsánat, nem tudtam, hogy nem szereted a Maddyt. - nyugalom. Nyugalom.
  - Nem, nem szeretem.
  - Nagyon jól teljesítettél ma táncon. - most ez itt tényleg olyan hülye, hogy azt hiszi, hogy nem jövök rá, hogy mekkorákat hazudik? Lesz egy hely is a világon, ahol nem kell ilyen emberekkel legyek körülvéve?
  - Ahogy láttam te is, hiszen jól kibeszéltél a barátaidnak vagy talán tévedek?
  - Mad nyugodj le. - suttogta Emma úgy, hogy csak én halljam.
  - Mi van, te vagy anyuci és apuci pici árva lánya, aki tökéletesnek akarja mutatni magát? Hát jobb ha tudod, hogy itt nincs helye a sajnálatnak és a siránkozásnak. - lép hozzám közelebb, majd ördögien elvigyorodik.
  A szavai hallatán a düh egyre nagyobb lesz bennem. Az egy dolog, hogy engem sérteget, de hogy a családomat is megpróbálja, na azt már nem fogom hagyni. Őket már nem engedem, hogy bántsák... eleget bántottam én őket.
  - Bella állítsd le magad, de nagyon gyorsan. - szólal meg hangosabban Emma, mire csak hangosabban nevet.
  - A családom nevét még egyszer a szádra ne merd venni. - emelem fel a hangom.
  - Bocsánat. - köhinti. - De azt hiszem rájöttem még valamire. - felvonom az egyik szemöldököm, mi lehet az? - Azt hiszem már tudom, honnan tudod olyan jól mozgatni a csípődet, biztosan az ágyban gyakoroltad. - nevet fel hangosan. Mire nekem teljesen elborul az agyam, mi a francot képzel ez magáról. A kezeim ökölbe szorultak és a dühöm csak egyre jobban nőt.
  - Bella te tiszta hülye vagy? - kérdez rá Emma.
  - Ááá, nem én vagyok a hülye hanem a kis barátnőd, aki nem tudja kontrolálni a mérgét. - mutat a kezemre.
  - Mi a franc bajod van velem? - kérdezem. Észre sem vettem, hogy az egész terem tőlünk zeng. - Mit csináltam neked, hogy már most így viselkedsz velem? Hah? Mond meg, hogy legalább tudjam, hogy kell bánni a plázacicákkal itt...
  - Csak magadból indulsz ki. - nevetett.
  - A francokat. - morgom.
  - Én tök nyugodt vagyok, te kelsz ki mindjárt magadból. - vigyorog. - Nem látod, hogy még magadat sem tudod kezelni, miért nem jársz kezeltetésre? Rád férne. - néz rajtam végig.
  - Na most már kurvára elegem van belőled. - indulok meg felé ökölbe szorított kezekkel.
  - Anyuci és apuci így sem büszke rád, de ha most megütsz szégyellni fognak még ennél is jobban. - már majdnem előtte voltam, amikor két erős kart éreztem a derekam körül. Mi a franc. Ki az a vadbarom aki ilyenkor le mer állítani?
  - Azonnal engedj el vagy te is kaphatsz egyet. - sziszegem, de amikor kapálózás közben észreveszem az arcát, a szívem majdnem kiugrott a helyéről. Harry fogott le.
  - Csak a vadállatokat kell lefogni, ugye tudod Maddy? - röhög a kis hárpia.
  - Fogd már be a szádat. - morogja Emma, majd a szöszi megfordul és kimegy. - Kösz, hogy jöttél. - súgja oda Harrynek.
  - Mi van? Te hívtad? - ma mindenki ellenem van?
  - Igen, mivel ismerem Bellát és tudom, hogy addig ment volna, míg meg nem ütöd és ha ezt megteszed kicsapnak innen.
  - Hát ez egyszerűen nagyszerű. - morgom.
  - Lenyugodtál már? - kérdezi egy mély hang.
  - Nem, de nem fogom magam kicsapatni innen. - tépem ki magam a karjai közül.
  - Csak nyugalom Mad. - suttogja.
  - Hogy nyugodjak meg, ez a liba ki fog készíteni és ez még csak a második napom itt. - morgom, miközben levágom magam a székre. Emma mellém ül, Harry pedig pontosan velem szembe. - És még te is itt vagy. - nézek vele szembe.
  - Én? - kérdezi magára mutatva. Emma inkább már meg sem szólal mellettem, gondolom rájött, hogy ki kell magamból adjam ezt az egészet, különben fel fogok robbanni.
  - Igen, Te.
  - Mindjárt 16 éve itt vagyok, de még senkinek sem volt velem baja, neked mégis mi bajod velem? - tűnődik el.
  - Nem tudom, a jelenléted és az, hogy az előbb lefogtál, pedig ki szerettem volna kaparni Bella szemét.
  - Aztért fogtalak le, hogy ne csapjanak ki Mad. - Emmára nézett, gondolom segítségért.
  - Mad, nyugodj meg, Harrynek igaza van, ha megütöd már pakolhatnál is és elvinnének egy igazi árvaházba, ahová tudom, hogy nem szeretnél eljutni. Ő csak segített neked. - tudom, hogy igaza van, de képtelen vagyok lenyugodni. Még mindig annak a libának a szavai kavarognak a fejemben 'biztosan az ágyban gyakoroltad'. Semmi köze a magánéletemhez vagy bármi máshoz ami velem kapcsolatos, ehhez meg főképpen nincs köze. A suliban tűrtem az ilyeneket, mert ott volt nekem Sara és Andy, de itt kik vannak nekem. Két gyerek akit alig ismerek két napja? Bár tudom, hogy Emma nagyon rendes és hogy már úgy kezel mintha a barátom lenne és ennek nagyon örülök, de akkor is csak két napja ismerem. Harry, hát ő pedig már az első perctől fogva felébresztett bennem valamit a jelenlétével, amikor pedig hozzámér teljesen elborul az agyam és elfelejtem, hogy mit is akartam csinálni... ami nagyon nem jelent jót, ugyanis vele vagyok bezárva 24 órába folyamatosan, de nekem ott van Andy. El kell kerülni, hogyha jót akarok magamnak...
  - Igen én is tudom, - sóhajtom. - csak... mindegy. - legyintek.
  - Hová mész? - kérdezi Emma, mikor észreveszi, hogy felállni készülök.
  - Le kell nyugodnom, kell egy kis friss levegő. - motyogom.
  - Szólj Victorianak, ha nem akarsz még nagyobb bajt. - bólintok, majd intek egyet és az ajtó felé veszem az irányt.
  Az egyetlen dolog ami ilyenkor segít az a futás. Mindig segít lenyugodnom, ugyanis le tudom vezetni vele a feszültséget ami bennem van. Mielőtt Victoria ajtaján kopogtattam volna, vette egy nagy levegőt. Amikor beléptem nyugodtnak tűnt, de tudtam, hogy nem az, hiszen biztos vagyok benne, hogy tudomást szerezett az előbbiről. Igazam volt, ugyanis ezzel kezdtem amikor leültem, de még hozzátett valamit, amire az életben nem számítottam volna. Nem vagyok idegbeteg, nincsenek problémáim, de ő azt szeretné, ha pár hónapig járnék pszihológushoz. Hát itt újból felgyűlt bennem a düh és már kitörni készült, mikor elmondta, hogy miért szeretné ezt. Azt mondta, hogy ennek semmi köze az előbbihez, csak ahhoz, hogy az elmúlt évben három családtagomat is elveszítettem és látszik rajtam, hogy még nem tettem túl magam rajtuk és, hogy ez segíthet. Ebben lehet, hogy igaza van, de semmi kedvem dilidokihoz menni, mikor semmi bajom... Nagy nehezen sikerült rávennie heti egy látogatáshoz, ami csütörtökönként fog megtörténni. Elengedett szaladni, aminek örültem, mert már tényleg ki akarom magamból adni ezt a sok mindent.
  Végre már tudom, hogy merre vannak a szobák és nem tévedek el vagyis nem nagyon. Beléptem a szobánkba és a szekrényemhez mentem. Kivettem belőle egy fekete nacit és egy fehér toppot, rá pedig egy kapucnis felsőt. A lábamra húztam a tornacsukám, a hajamat oldalra kötöttem. A fülembe tettem az Ipod-om, beindítottam a zenét és feltettem a kapucnim. Készen álltam a futásra.
  Mivel erre még nem igazán voltam futni, eldöntöttem, hogy egyenesen fogok menni. A lábaim gyorsan haladtak előre, engem pedig kezdett elönteni a nyugalom. Beértem a központba, ahol már csak sétáltam. Vettem egy kapucsínót a kedvenc helyemen és leültem az egyik padra meginni azt.
  - Mad te vagy az? - oldalra fordítom a fejem és a vörös barátnőmmel találom magam szembe. Azonnal felállok és a nyakába ugrok.
  - Sara. - ölelem meg szorosan. - Ugye tudod, hogy nélküled unalmasan telnek a napok?
  - Igen, ebben biztos voltam, hiszen én vagyok az a lány, aki miatt általában bajba szoktál keveredni. - nevet fel. - Na mizu veled? - ülünk le mindketten.
  - Hát elég sok minden történt ebben a két napban. - sóhajtom. - De nem megyek bele egyből a közepébe, kezdem az elején. A hely az csodálatos, egyáltalán nem olyan, mint egy árvaház, de nehéz lenne leírnom... sokkal jobban hasonlít egy bentlakáshoz. A szobatársam nagyon kedves és már jóba is lettünk... Eddig imádom a sulit... - na itt nagyra nyíltak a szemei, mire én elnevettem magam. - hé itt más a suli, ma három óra táncunk volt.
  - Tánc? kérdezi vissza.
  - Igen, mondom, hogy itt máshogy vannak a dolgok... de persze a zavaró tényezők itt is megtalálhatók. Van egy csaj aki már az első nap az agyamra ment. Bellának hívják... - sziszegem. - ma majdnem összeverekedtem vele, komolyan mondom, hogy meg tudtam volna folytani a két kezemmel, de Harry leállított.
  - Ki az a Harry?
  - Neked csak ennyi maradt meg abból amit mondtam? - sóhajtom.
  - Nem, majdnem összeverekedtél, de ott volt az a majdnem, szóval ki ő?
  - Egy fiú, aki jóba van Emmával... de nem tudom, hogy mit gondoljak róla ugyanis valami van vele kapcsolatban, de azt nem tudom, hogy micsoda.
  - Tetszik neked?
  - Mi? - kerekednek el a szemeim. - Ezt meg honnan vetted?
  - A szemeidből. - néz rám.
  - Te meg vagy hibbanva. - nevetek fel. - Nem tetszik vagyis azt hiszem, nem tudom, de azt igen, hogy én Andyt szeretem.
  - Mad, ne csinálj hülyeséget.
  - Nem fogok, nem akarom elveszíteni Andyt, mert tudom, hogy Ő bármit megtenne értem és ez fordítva is igaz. De ne beszéljünk erről mert csak jobban összezavarodom. Veletek mizu?
  - Hát Andy egész nap olyan volt, mint aki nincs közöttünk, hiányzol neki és nekem is.
  - Ti is nekem, el sem tudod képzelni, hogy mennyire.
  - Az egész suli arról beszél, hogy te árvaházba kerültél köszönhető a drága Ninának.
  Nina, hát ha jellemeznem kellene őt akkor azt mondanám, hogy Bella hasonmássa. Minden apróságból elefántot csinál. Amikor egyik nap nem mentünk Andyvel suliba, azt találta ki, hogy biztosan túl hosszú volt az éjszakánk... amin persze mindenki jót nevetett minket kivéve. Örülök, hogy megszabadultam tőle, de sajnos a nyakamba aggasztottak egy másik, Bellát. Na mindegy Ninát is túléltem, őt is el fogom viselni valahogy. Saraval még beszélgettünk egy kicsit, elmondta, hogy összejöttek Codyval. Igen nehezen de végre sikerült a terve, aminek nagyon örülök. Észre sem vettem, hogy milyen hamar eltelt az idő, már sötétedni kezdett.
  - Sara azt hiszem nekem mennem kéne, elég késő van és még hosszú az út visszafelé. - álltam fel.
  - Igen, nekem is. De vigyázz magadra és ne csinálj semmi butaságot. - ölel magához. - Remélem hamarosan találkozunk ismét.
  - Nem fogok, biztosa vagyok benne, hogy fogunk bármikor meglátogathattok vagy én is titeket. - mosolyog rá.
  - Akkor nemsokára. Szia és vigyázz magadra.
  - Ti is magatokra. Szia. - köszönünk el egymástól, majd elindulunk hazafelé.
  Nem félek a sötétben, sosem féltem, de most mégis a hideg futkosott a hátamon tőle. Talán azért mert magamba voltam a sötét utcán és még egy fél óra biztosan kell mire visszaérek. Minden apró hangra hátrafordultam, de szerencsére senki sem volt ott. Írtam egy üzenetet Victorianak, hogy hamarosan érkezem és sajnálom a késést, majd tovább mentem. A hátam mögül hangos zajt hallottam, most biztos voltam benne, hogy nem a képzeletem játszik velem. Lassan megfordultam és három fiút fedeztem fel nem messze tőlem, akik engem bámulnak...

4 megjegyzés:

  1. imádom! egyszerűen nagyszerű:DD várom a kövit:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett! Lehetséges, hogy még ma este fent lesz, de nem ígérek semmit :D

      Törlés
  2. Szia Evelyne!:DD
    Uuu, hihihihihi!:DDD Imádom! Egyszerűen imádom! Ès jó volt a tippem is!:DD Bellától meg már én is kiborultam és idegességemben, majdnem földhöz vágtam a telefonom! Fuuu en a plázacica helyet más jellemzőt használok rá, de gondolom, hogy nem akarod tele írni evvel a szóval a történetett, meg szerintem nem is illene bele.:) Oh és Harry, hmm!<3 Már nagyon várom a folytatást!
    Rose King X
    Ui.: Lehet ma este - éjszaka felé - kint lesz az új rész!;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Helló Rose!
      Igen jó volt a tipped! Igen én is másat használnék, de na... még lesz benne más is róla nem csak a plázacica... Harryvel még csak most kezdődnek a történések, gondolom észrevetted, hogy eddig nem nagyon volt benne, de a részek haladásával Ő is többet lesz benne! Lehetséges, hogy még ma olvashatod!
      U.I.: Nagyon jó volt a részed! Amikor észrevettem, hogy fent van majdnem leestem a székről xD
      Puszi Evelyne! :)

      Törlés